A süllőszezon kezdetén

Lassan véget ér az április, egyre közeledik május elseje, ami nekünk, horgászoknak nem a munka ünnepét, hanem a süllőtilalom végét jelenti. A májusi süllőzésre már jobbára a csalihalas-halszeletes módszer a jellemző, a gyenge téli pergető szezon után most fog élesben megmutatkozni a süllő méretkorlátozás jelentős megemelésének a hatása a Tisza-tavon. Persze a hatás jórészt borítékolható, több lesz a visszaengedett, később elpusztuló süllő, még kevesebb a zsákmány, és hosszabb távon jelentősen csökkenni fog a süllőállomány. A horgászok döntő többsége, az egyesületek, a TTHSZ tiltakozott, a halgazdálkodó pedig nem vette figyelembe. Persze megteheti, joga van hozzá, csak éppen erkölcsileg érdekes a helyzet. Miközben egyre több helyen igyekszenek a döntésekbe bevonni a horgászokat, itt, a Tisza-tavon, a horgászati mintaterületen, pont ellentétes a tendencia…

Visszatérve a süllőre, kíváncsiak lennénk, hogy mennyire volt alátámasztva a méretkorlátozás megemelése, mennyire vizsgálták meg a hatásait? A döntés meghozatala előtt átnézték-e a süllőre vonatkozó horgászirodalmat, ahol tucatnyi szerző állítja, hogy a süllő a „fárasztás – szákolás – horog kivétel” művelet-együttesbe általában fotózás nélkül is belepusztul, ráadásul minél melegebb a víz, annál inkább! Érdekelte-e a döntéshozókat, hogy évszázados tapasztalat a 30 centis méretkorlátozás, vagy tudták-e, hogy a 40 centit egyszer már bevezették, majd vissza is vonták, a horogra került süllők jelentős részének az elhullása miatt! Vajon ez egy jól előkészített döntés volt, ahol minden lehetséges és várható hatást figyelembe vettek, vagy inkább ötletszerű? Sajnos most egy teljes szezon már biztosan így fog eltelni, és a 30-40 centi közötti, visszaengedett süllők tetemei fogják hirdetni a szabály hibáját!

Félreértés ne essék, nem akarjuk feltétlenül a 30 centis süllőt hazavinni, de egyrészt azt sem akarjuk, hogy csökkenjen a süllőállomány, másrészt szeretnénk és követeljük, hogy a gazdálkodó csak megfelelő szakmai előkészítés után nyúljon a méretkorlátozásokhoz, és ne érzelmi alapon változtassa meg azokat! Elvégre feltehetően nem véletlen a jogszabályban is rögzített 30 centi, és elvárható lenne némi előkészítés a megváltoztatása előtt.

Persze hosszabban is lehet vitatkozni a méretkorlátozásról, vagy annak mértékéről, ahogy a BBHSZ honlapján történt (www.bbhsz.hu), majd húszan szóltak hozzá a vitához, és a többség nem értett egyet a méretkorlátozás emelésével…

Néhány dolog azonban vita nélkül is biztos:

1. A méretkorlátozás emelése egy horogra érzékeny faj esetében aligha fogja növelni a halállományt.
2. A méretkorlátozás emelésének következtében még senki sem fog több süllőt kifogni, sőt, a korosztálypiramis szerkezete miatt, valamint a kormoránok miatt jelentősen csökkenni fog a horgászok zsákmánya.
3. A horgászat egyik etikai szabálya alapján („Ha valamely vízszakaszon sorozatosan méreten aluli, vagy fajlagos tilalom alatt álló hal akad horogra, a halállomány kímélése érdekében változtassunk helyet és szükség szerint módszert.”) a C&R horgászok is egyre szűkebb keretek között horgászhatnak…

Jelenleg, a süllőtilalom vége felé csak az látszik, hogy ez az emelés sem a halállomány, sem a horgászok, sem a horgászturizmus érdekeit nem szolgálja.

Felmerül a kérdés, hogy akkor kinek az érdekében történt?