Részt vettünk a Martfűn megtartott III. Országos Horgászati Konferencián

A Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás szervezésében ezúttal a Termálhotel Martfű adott otthont a már hároméves múltra visszatekintő Országos Horgászati Konferenciának.
A „Természetes vizek horgászata” címmel július 25-én megtartott konferencia főbb témakörei az évek óta megoldatlan, természetes vizeken tapasztalható természetromboló halászati tevékenység, a felbecsülhetetlen károkat okozó kormorán jelenség, továbbá a jelenleg hatályos 1997. évi XLI., a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítása kapcsán felvetődő kérdések köré csoportosultak.
A konferencia programja szerint előbb előadások hangzottak el, majd délután került sor a kérdések, javaslatok megtárgyalására.
Nagyon színvonalas előadásokat halottunk:

• Varga Mátyás cibakházai holtág rekultivációs szakreferenstől a természetes folyókról leválasztott holtág rendszerek állapota és lehetőségei címmel,
• Piller József békéscsabai tanár, horgászati szakírótól a horgászat és a Körösök ökológiai állapotának összefüggései címmel. Az előadó sokkoló képekkel mutatta be a Körösök és más környékbeli természetes vizeken folyó halászati gyakorlatot.

Bemutatásra került olyan felvétel,

• amelyen egy halász teljes szélességében (kereszt irányban) hálóval rekeszti el a folyót,
• amelyen sok-sok millió forintnyi értéket képező nemes hal ivadék azért nem kerülhetett vissza a folyóba, mert valaki nem volt képes a zsilip kinyitására, a halászok meg nem mutattak hajlandóságot az ivadék lehalászással történő mentésére.

Sokkoló volt fényképen látni, hogy az a rengeteg ivadék végül a víz elpárolgásának következtében pusztult el.

• amelyen az volt látható, hogy az egyik folyót teljes szélességét lefedő motoros emelőhálóval halásszák és hogy egy, a hálóba kívülről akadt süllőt több napig nem szedtek ki a hálóból, és még sorolhatnám.
• Szöllősi Bélától a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás elnökétől a természetes vizek értékeinek megőrzése a halászati-horgászati törvények tükrében címmel,
• Dr. Stündl László a Debreceni Egyetem egyetemi adjunktusától a természetes vizek fokgazdálkodási lehetőségei címmel,
• Busi László r. alezredestől, a Tisza Vízirendészeti Kapitányságvezetőjétől a büntetőjog szerepe a halászati őrzésben címmel.

Busi úr szokás szerint jó, érdekes és látványos előadást tartott, impozánsak voltak azok a számok, amelyekkel a Tisza védelme során elért eredményeket mutatta be.
Különösen szimpatikus volt, ahogy a Piller József úr által elmondottakra reagált, jelezte, hogy a tanár úr által intézkedés céljából felkeresett „intézmények” jogszabály által előírt kötelezettsége lett volna a szükséges intézkedések megtétele, egyben felajánlotta segítségét.

A kérdések, javaslatok megtárgyalása során alapvetően a jelenlegi halászati és horgászati törvény és az új törvénytervezet hiányosságai, nem megfelelőnek tűnő szabályozásai kapták a legtöbb észrevételt.

• Ennek kapcsán számos kritika érte a halászat képviselőit, annak ellenére, hogy a jelen lévő Csoma Gábor a Halász Kft. ügyvezetője több olyan lépésről – pl. a kezelésükben lévő természetes vizeken a téli vermelő helyek halászatának tiltása – számolt be, amely egyfajta önkorlátozásként a halállomány védelmét szolgálja. A konferencia horgász képviselői az alábbi problémákat vetették fel:
• Pozitív dolog az önszabályozás, önkéntes korlátozás, ehelyett azonban a vermelő helyek halászatának teljes jogszabályi tiltására lenne szükség, konkrét időtartam meghatározással,
• Ugyancsak ilyen módon kellene tiltani az ívási időszakban történő halászatot. Aki ugyanis a még le nem ívott halakat halászeszközökkel kifogja, az anyahalanként minimum százas nagyságrendben teszi lehetetlenné a halszaporulatot. Több számítás végeredménye is elhangzott arról, hogy pl. egy 3-5 kg-os ponty milyen szaporulatot produkálna – ha hagynák leívni.
• Számos kritika érte a jogszabály előkészítőket olyan hiányosságok miatt, hogy a tervezet nem kellően konkrét a fentieken túl a halászati eszközök vonatkozásában sem, itt az eszközök darabszámáról, minőségéről szólt a vita.

Kifejezett kritika érte az előkészítőket olyan szempontból is, hogy pl. a jogszabály nem határozza meg, hogy milyen szemméretű hálók alkalmazhatók.

A halászat képviselői ugyanis jelezték, hogy a méreten aluli halakat visszadobják – ehhez képest eléggé sok méreten aluli hal látható a piacokon, halboltokban – de megítélésünk szerint a hálóból kivett sérült hal túlélési esélye gyakran minimális. Sőt, halpenész, más bakteriális fertőzés miatt nem csak a sérült hal pusztul el, hanem gyakran az a helyi mikro populáció is, amelynek tagja.

Ezért sokkal praktikusabb lenne, ha a háló szemméretével történne a szelektálás.

• Markánsan az a vélemény rajzolódott ki, hogy a konferencián részt vevők túlnyomó többsége a természetes vizeken zajló halászat helyett a horgász túrizmust látná szívesen, amelyből nem csak az adott térség, hanem az állam is többet profitálna.
• Kiemelt kérdésként merült fel a nagy kárókatona károkozása. Talán ez volt az egyik olyan pont, ahol nem volt tapasztalható horgász – halász ellentét.

A szakemberek által tartott előadás szerint Magyarországon mintegy 10 ezer nagy kárókatona fészkel, ettől lényegesen nagyobb – 80-100 ezer darab – a csak időszakosan itt telelő kormorán létszám.

A jogszabály előkészítők véleménye szerint ez csak hazai intézkedéssel nem orvosolható probléma, mindenféleképpen az európai országok összefogására lenne szükség.
Ugyanakkor jelezték, hogy a természet és környezetvédő mozgalmak miatt számos nyugat-európai ország várhatóan nem fogja megszavazni a kárókatona populáció gyérítését.
Megoldásként jelenleg csak e madár állomány halászati hasznosítók, tógazdaság tulajdonosok szükséges engedélyek birtokában – lőfegyverrel, vagy a tojások festésével, cseréjével – történő gyérítését látják.

• A hozzászólások túlnyomórészt a károkozásról és arról szóltak, hogy a horgászok ebben a kérdésben önállóan nem képesek eredményesen felvenni a harcot a nagy kárókatonával szemben.

A lőfegyverrel történő gyérítés egyrészt nagyon drága és több szempontból sem szapora. A tojások festésével, fa tojásra cserélésével történő gyérítés is nagyon komplikált, többek között azért mert a nagy kormorán telepek túlnyomórészt olyan helyeken találhatók, amelyek igen nehezen közelíthetők meg.

• Elutasításra került az a előadói vélemény, hogy a kormorán populáció gyérítése nem állami feladat, hanem a horgász egyesületek, halászati hasznosítók feladata lenne csupán.

Rámutattunk arra, hogy ez olyan súlyú, olyan széleskörű feladat együttes, amely mindenképpen meghatározó mértékű állami közreműködést kíván.

• Kritikát kaptak a jogszabály előkészítők azzal kapcsolatban, hogy tájékoztatásuk szerint egy bizottságban folyik a kormorán kérdéssel kapcsolatos előkészítő munka, amely ebben az évben tavasszal tanácskozott, majd ősszel fog ismét ülésezni.

Felvetettük, hogy ez lényegesen fontosabb kérdés annál, hogy évente két alkalommal tárgyaljanak róla, gyakoribb ülésezést kértünk.

• Ismertetésre került egy Franciaországban alkalmazott gyakorlat, amely a tisztán nagy kormoránból álló telepek fegyver nélküli gyérítésére alkalmas. Lénye, hogy egy rádióadóval vezérelhető mérges gázt tartalmazó tartályt helyeznek el a kormorán telepnek helyt adó fa alá és este, amikor a madarak már elültek a fán, a gázt távirányítással engedik ki a tartályból.

A levegőtől könnyebb gáz felfelé száll, eközben kifejti a hatását és egyben fel is hígul olyan mértékben, hogy a továbbiakban már nem jelent veszélyt az élőlények számára.

• Felvetésre került, hogy a jelenlegi szabályozás abból a szempontból sem megfelelő, hogy csak a halászati vízterületen hatályos. Halászati vízterület az a vízfolyás vagy állóvíz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, s ezért a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánítja.

Így a természetes vizekben lévő halállomány, amely egyébként egészen addig, ameddig a horgász, vagy a halász jogszerűen ki nem fogja állami tulajdon - nem kerül automatikusan a jogszabály védelme alá.

Más jogszabályok szerint viszont az állami tulajdon védelme kötelező. Ezért az lenne célszerű, ha bármilyen vízben – kivéve a magántulajdonban lévő halastavakat, vizeket – lévő hal automatikusan „élvezné” állami tulajdonként a védelmet. Erre a kérdésre nem kaptunk választ.

• A jogszabály előkészítőket kissé kellemetlen helyzetbe hozta az egyik hölgy résztvevő, aki azután érdeklődött, hogy miért nem szükséges állami horgászjegy a halastavakra (a műanyagnak is nevezett horgásztató tavakra). A válasz az volt, hogy azért, mert az nem állami, hanem magántulajdonban van.

És ekkor jött a csalafinta kérdés, amely azt firtatta, hogy azoknak a horgász egyesületeknek, amelyeknek saját tulajdonban lévő horgászvizük van ezek szerint nem szükséges állami horgászjegyet venni.

Erre a kérdésre nem kaptunk választ és nem tükröződött mosoly a válasz adásra felkértek arcán, inkább némi zavar volt tapasztalható.

• A SZÁK program bevezetésének szükségességével mindenki egyetértett. (Ez a program az állami horgászjegy hatósági nyilvántartását segíti elő, ugyanakkor azt is biztosítani fogja, hogy bármely oknál fogva eltiltott, vagy olyan személy részére, aki már rendelkezik érvényes állami jeggyel, ne lehessen kiadni állami horgászjegyet.)

A legfőbb problémát a hozzászólók abban látták, hogy számos olyan kis létszámú és elöregedett horgász egyesület van, ahol egyrészt a számítógép beszerzésére, másrészt az internet üzemeltetésére nem lesz forrás. Ez pedig ezeknek a kis egyesületeknek a megszűnését okozhatja.
Érdemi választ ezekre a kérdésekre sem kaptunk.
Megjegyzés:      A Tisza-tavi HESZ az előre láthatólag 2013. január 1-től bevezetésre kerülő SZÁK programmal kapcsolatban vállalja majd az internetes hozzáféréssel nem rendelkező kis egyesületek helyett az állami horgászjegy nyilvántartással és kiadással összefüggő feladatokat.

• Szó esett arról is, hogy a halászati őrök által a Megyei Kormányhivataloknál kezdeményezett eljárások kapcsán kiszabott halászati bírságok nem hajthatók be, megyénként 5-8-10 millió forint feletti az ilyen kinnlevőség.

Ez nem csak ezért probléma mert ezek a bírságok nem folynak be az államkasszába, hanem legfőképpen azért, mert így a büntetésnek nincs visszatartó ereje.
A jogszabály előkészítők akceptálták a felvetést és jelezték, arra lenne szükség, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvény hatálya alól ezek a szabálysértések átkerüljenek a szabálysértési törvénybe és ezt követően kikényszeríthető lenne ezen büntetések befizetése, vagy más módon történő behajtása.

Nyilvánvalóvá tettük, hogy ez átsorolások kezdeményezése nem a horgászok, hanem a jogszabályt előkészítők feladata.

A fentieken túl számos hozzászólás, kérdés elhangzott, túlnyomó részük valamilyen módon a már ismertetett kérdéscsoportokhoz kapcsolódott.

A konferencia lebonyolításához biztosított remek helyszínért a Termálhotel Martfű tulajdonosának Tomasovszky Lászlónak, a szervezésért, a remek lebonyolításért Szöllősi Béla sporttársunknak, a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás elnökének fejezzük ki köszönetünket.

Bízunk abban, hogy az Országos Horgászati Konferencia a továbbiakban is megfelelő környezetet, lehetőséget fog biztosítani a horgászokat foglalkoztató problémák felvetésére, megtárgyalására.